Baba várás - szülővé válás

Meglátod, megtetszik, találkoztok, megint találkoztok, és egyre jobban várod Őt. Tetszik, egymásba szerettek és úgy döntötök, hogy jó lenne együtt élni az életet. Tele vagytok lelkesedéssel, csupa jóság a közös élet, mindketten örültök az új kapcsolat indulásának, úgy alakítjátok, ahogy szeretnétek, pozitív érzésekkel. Nem szeretnétek ugyanazokat a hibákat elkövetni, amit a szüleitek, nagyszüleitek, de egyszer csak, kezdetek úgy reagálni egymásra, a helyzetekre, amikbe kerültök, mint a korábbi kapcsolataitokban, vagy „Pont, mint anyámék!” „Pont, mint nagyapámék!”

Tehát! A párkapcsolati kötődéseink, ahogy viszonyulunk a párunkhoz, ahogy kapásból válaszolunk neki, azt mind-mind meghatározza, hogy milyen alapcsomagot hozunk magunkkal a származási családunkból. Az már nagyon jó kiinduló pont, ha tudjátok, hogyan nem szeretnétek, és az okokra is kíváncsiak vagytok, mert így megelőzhetővé válik a minták másolása. Látjátok? Ti is kaptatok valamit otthonról, a szüleitek is hoztak valamit, és nagy eséllyel tovább adhatjátok ezeket a mintákat a gyermekeiteknek. Az, hogy mit adtok tovább, az innentől kezdve már csak rajtatok múlik. A nem segítő minták tudatosítása és azok fölülírása hosszú folyamat, hiszen, amit „húszon sok” éven át gyakoroltatok, azt készültök megváltoztatni a jelenben. Cél: a jelen helyzet aktuális pillanatai határozzák meg a viselkedéseiteket egymással és a gyermekeitekkel, és nem a hosszú évtizedekkel ezelőtti események.

Mire van szüksége a gyermeketeknek az első napoktól kezdve?

1. Biztonságos kötődésre (elfogadásra, biztonságra, válaszkész gondozásra, stabilitásra, melegségre, bizalomra)
2. Önálló kezdeményezésre, a hatékonyság megtapasztalására, önazonosság, valahova/valakihez tartozás érzésére
3. Jogos igények és érzelmek kifejezésének szabadsága (hogy a gyermek megtanulja a saját érzelmeit felismerni és kezelni, ahhoz szükséges, hogy kifejezhesse, amit érez, amire szüksége van és arra a szülő odafigyeléssel és elfogadóan reagáljon, még ha a viselkedést nem is, de az érzéseket igen)
4. Spontaneitás és játék (egy fárasztó nap után a felnőttek is vágynak arra, hogy azt csináljanak, ami az eszükbe jut, pl. barátkozás, kikapcsolódás, játék, olvasás stb.), együtt töltött idő, közös játék.
5. Reális korlátok és önkontroll (Megfelelő önszabályozás akkor alakul ki a gyermekben, ha a szülők által felállított szabályok következetesek, igazságosak, észszerűek, nem túl szigorúak és nem túl lazák. Könnyen belsővé tehetők. Mint a játékszabályok, amik mindenkinek elfogadhatók )
6. Kölcsönösség.