Rólam

Több, mint 30 év egészségügy után döntöttem úgy, hogy pszichológiával szeretnék foglalkozni. Ápolónőként kezdtem a pályámat, amit 27 év sikeres, gazdag védőnői tevékenység követett.

Azt megtanultam, hogy mikor, mit, hogyan kell csinálni, és mit kell mondani a betegnek a beavatkozásokról, viszont nem tudtam, hogy miért úgy kell csinálni és hogy nyugtassam meg a beteget? Még az egészségügyi szakközépiskolai tanulmányaim és az ápolónői munkám ideje alatt eldöntöttem, hogy a betegellátás során nem csak a testet fogom ápolni, hanem az egész embert szeretném gyógyítani, ápolni. Tehát a testét és a lelkét is, mert a gyógyulási folyamatot nagyban elősegíti a pszichés támogatás. Az egészségmagatartás, a megelőző/preventív vizsgálatokon is magasabb a megjelenések száma, ha érthetővé válik ezek fontossága.

Védőnőként is tudtam, hogy pl. a fejlődésmenetben mikor, mi következik, a várandósság alatt milyen változások mennek végbe a gyermekét váró nőben, hogyan fejlődik a magzat, de hogy „Miért?” vagy az apában mi zajlik le, hogyan lesznek ők egy család? Mi a lelki háttere, hogyan lehet őket jól segíteni ebben a folyamatban?
15 éves koromtól fogva ez az elv vezérelt. Számomra a beteg ember ill. a klienseim nyugalma, biztonsága a legfontosabb.

Titoktartás, őszinteség, az egyediség/egyéniség elismerése, támogatás, biztonság.